Királyhegyes, Csongrád megyei kisközség, Makótól 17 km-re, északkeletre helyezkedik el, közel a román határhoz. Mindössze 680 lelket számláló kistelepülés. Nevét a hivatalos feljegyzések már Zsigmond király korában említik.
Az alföldi falu mai története 1844-ben kezdődött, amikor a Makó, Apátfalva és Csanádpalota között elterülő pusztára – amely kincstári birtok volt – 60 apátfalvi és Békés megyei zsellércsaládot telepítettek, akik dohánytermesztéssel foglalkoztak. Eredetét tekintve tehát, Királyhegyes telepes falu. Bár története során többször elpusztult, Királyhegyes valamiképpen mindig újjáépült, újjátelepítették. Ennek oka nemcsak a jó termőföld adottsága, hanem az is, hogy az emberek tudnak is bánni vele. A mezőgazdaságban termesztett növények között kiemelkedik a vörös hagyma, a fokhagyma, búza, kukorica, árpa.
A település külterületének élővilága gazdag apróvadakban – fácán, vadkacsa, őz – így több társaság is kínál vadászati lehetőséget az idelátogató vendégeknek.
A község központjában néhány tekintélyes XIX. századi ház található. 1902 –ben a főtéren álló neogótikus stílusú római katolikus templom, és az általános iskola, 1926-ban pedig a községháza, az orvosi rendelő és a plébániahivatal épült fel. Az 1950-es években gazdagodott a község a Művelődési Házzal, 1970-es években az óvoda és könyvtár épülete készült el.

A hely- és településnév változásai

Királyhegyes: Mint terület, hely, birtok neve a 14. században szerepel először az oklevelekben. Mivel királyi birtok volt és kiemelkedő halom körül terült el, ezért kapta a Királyhegyes nevet.
Királyhegyesi halom: Egy-egy földrajzi területet, helyet vagy határát az ott emelkedő halom alapján jelölték, illetve nevezték el. A királyhegyesi halom megjelölés a 15. században már használatos volt.
Fekete-halom: A környék legkiemelkedőbb halma, amely a királyhegyesi (csikóspusztai) határ északkeleti csücskében, a makói (rákosi) és a csanádalberti határ találkozásánál terül el.
Királyhegyesi ér: A mezőkopáncsi érből eredő, több ágra szakadó, szélesen kanyargó, északról, déli-délnyugati irányba haladó, a mai települést megkerülő vízfolyás a Királyhegyesi ér. Már a 15. században így nevezik.
Nagyhegyes: Királyhegyes mellett ez a név is szerepel a terület neveként az okmányokban a 14-15. században.
Királyhegyes: A 15. században már település, jobbágyfalu, amelynek temploma is van.
Nagy-Királyhegyes: 1772-ben a Királyi Kincstár tulajdonában lévő királyhegyesi puszta egy részét – mintegy 4500 kisholdat – báró Harruckern Ferenc kapja meg. A birtok tulajdonosai változtak, végül a Blaskovich-család szerzi meg, s növeli a birtok területét: az 1800-as évek közepén már 4777 kishold. A területet Nagy-Királyhegyesnek nevezik.
Kis-Királyhegyes: 1844-ben a kis-királyhegyesi pusztán, 2000 kishold területen telepes dohánykertész községet hoznak létre e néven.
Királyfalva: 1844-1870 között az egyházi anyakönyvekben a település általában e néven szerepel.
Királyhegyes: 1908-tól a település hivatalos neve.

Falurészek

A falunak vannak olyan részei, amelyeknek a múltban külön elnevezésük alakult ki, s tükrözik a település sajátos hagyományait, a régi idők hangulatát.
Simonfalva: A betelepülés során a falu délkeleti részén mintegy 30 telekből, házhelyből álló falurész alakult ki, ahol először egy Simon nevű család épített házat, ezért kapta a Simonfalva elnevezést.
Éralj: A Királyhegyesi ér a település délnyugati részén, közvetlenül az ott épített, s azóta lebontott házak, ott levő telkek előtt folyik el. Mintegy 6-8 házról, illetve telekről van szó, ahol nehéz anyagi helyzetű földműves-napszámos családok laktak. E telkek olyan kicsik voltak, hogy kert a legtöbb esetben nem is tartozott hozzájuk. Tavasszal az ér áradása nemcsak a házak előtt húzódó kocsiutat öntötte el, hanem az udvarok egy részét is, és összedőléssel fenyegette a házakat.
Fakert (Promenád, helyi kiejtésben: Pramonát): A falu délkeleti részén a temető mellett erdő, liget alakult ki, amelyet a környező, kertnek használt területtel együtt Promenádnak (Pramonátnak) neveztek.
Sportpálya: (1945 előtt: Levente tér, mellette lőtérrel). Az 1920-as években a falu nyugati oldalán elterülő legelőn sportpályát, labdarúgó pályát alakítottak ki, amelyet árok és fasor vett körül. A sportpálya mellett kispuska lőteret építettek kiszolgáló épülettel együtt, s az egészet Levente térnek nevezték. 1945 után a lőteret megszüntették, de a sportpálya megmaradt.
Újtelep: Az 1945 utáni években a falu északi részén mintegy 70 házhelyet alakítottak és osztottak ki azoknak a családoknak, amelyek kedvezőtlen körülmények között laktak, illetve fiatal házasoknak, akik nem rendelkeztek saját házzal. Az 1945-1959 közötti időszakban 86 ház épült a faluban, többségük az Újtelepen. A régi falu északi részén levő út, amelynek folytatása nyugat felé a Makóra vezető földút, az Újtelep kialakításával utca lett, amely a József Attila nevet kapta.
Csikóspuszta: A település külterületi lakott helye a falutól keletre, mintegy 3 kilométerre található. A régi Nagy-Királyhegyes, a volt Blaskovich-birtok (uradalom) központja, majorja. A központi épület (ma is álló, de leromlott állapotú), kelet-nyugati irányban elhelyezkedő, déli bejáratú kastély. 1945 előtt a kastélytól nyugatra több holdas park terült el teniszpályával, sétányokkal, amelyet kerítés vett körül. A kastélytól délre és keletre az ispánlakás, magtárak, gazdasági épületek, istállók voltak és 5 cselédház, mindegyikben 4 család részére közös konyhával. Ezenkívül külön álló cselédlakások is voltak. A majorból keskenyvágányú gazdasági vasút (lóré) vezetett a Rác-úttal párhuzamosan a csanádpalotai vasútállomásig.A majortól, településtől nyugatra mintegy 300-400 méter átmérőjű területen erdő terül el, közepén a Blaskovich-család temetkezési helyével, kriptájával. 1945 után a cselédházakat lebontották, a földosztás során házhelyeket is osztottak a Királyhegyesre vezető út mentén, ahol családi házakat építettek. A gazdasági épületek egy részét lebontották, a többit az 1949-ben létesített gépállomás használta saját céljaira. Később a termelőszövetkezet hasznosította az épületek egy részét, illetve üzemi célokat szolgáltak és szolgálnak. A majorhoz tartozott az északkeleti irányban elterülő Szénáskert, ahol a széna- és szalmakazlak voltak, a szálastakarmányt tárolták és a gabona cséplését végezték. A település jelenleg valamivel több mint 20 családi házból áll, amelyek a Lenin, a Vörösmarty és a Rákóczi utcában helyezkednek el.

Vízfolyások, legelők, csordakutak

Királyhegyesi ér: A falut északkeleti irányból megközelítő és keleten, délnyugaton nagy kanyarokkal körülölelő ér, amely a Királyhegyesről Makóra vezető, délnyugati irányú földút mellett csatornában folytatódik és a Királyhegyesi csatornába (népi elnevezése: Kiscsorgó) ömlik. Az ér medre tavasszal megtelik vízzel, nyáron általában kiszárad.
Szenteltvíztartó: A Királyhegyesi érnek a falut a Rác úttal összekötő, bekötőúttól délre eső része a legelővel együtt olyan bemélyedést alkot, amely a templomi szenteltvíztartóra hasonlít.
Pápai ér: A Királyhegyesi érnek a falu nyugati oldalán kanyargó szakaszából eredő, mintegy másfél kilométeres délnyugati holtága, amely a falutól legtávolabb eső része, tavat alkot.
Sánta ér: A csikóspusztai határt észak-déli irányban átszelő nagyobb ér.
Királyhegyesi csatorna (Kiscsorgó): A falu határának északnyugati részén keletről nyugatra haladó csatorna, amelybe a Királyhegyesi ér torkollik.
Legelők, kaszálók a Királyhegyesi ér mentén. A kanyargó Királyhegyesi ér medkét mindkét oldalon legelő szegélyezi. A legelő a falu keleti oldalán, s a Szenteltvíztartó nevű részen és nagy déli kanyarulatában viszonylag keskeny csíkot alkot. Jóval szélesebb a nyugati oldalon, s a Pápai ér területén. A Pápai ér területének legtávolabbi részét kaszálónak használták, illetve az első kaszálás után hasznosították legelőként.

Csordakutak (gémeskutak)

Nyugati csordakút: A falu nyugati oldalán lévő legelő csordakútja, amely mellett sertésúsztató is van.
Újkút: A Pápai ér tóvá szélesedő szakaszán levő kút.
Keleti csordakút: A falu keleti oldalán elterülő legelőn lévő csordakút.
Kispusztai kút: A kispusztai legelőn lévő kút.
Semlyéki kút: A semlyéki határrészen lévő kút.
Csikóskút: A nagy-királyhegyesi majortól délnyugatra a volt Blaskovich-birtok közepén lévő kút.
Lupuj-kút: A Lupuj-halom mellett levő kút. Sóskút. A sóskúti legelőn levő kút.

Határrészek

Kertész-dűlő: A falutól, valamint a Makóra vezető földúttól északra a Királyhegyesi csatornáig terjedő terület, amelyen valószínűleg a múlt században, a falu telepítése utáni években a dohányt termelték, a dohánykertészkedést folytatták. E terület egy részét 1945 után házhelyekként osztották ki a szegény családoknak és fiatal házasoknak.
Lúczó-dűlő: A Királyhegyesi csatornától északra a makói (rákosi) határig terjedő (nem nagy) terület, amelyen a Lúczó család földje és tanyája feküdt. A Lúczú-tanya 1945 előtt a falu egyetlen tanyája volt.
Pápai-dűlő: A falu nyugati oldalán a Makóra vezető földút és a Pápai ér által határolt terület, amelynek jelentős részét a Pápai család földje tette ki.
Lukács-dűlő: A Pápai éren túl, a makói határig terjedő határrész. Valószínűleg a vele szomszédos makói határrészen domináns szerepet betöltő Lukács-birtokról és -tanyáról kapta a nevét.
Határ dűlő: A falu nyugati oldalán elterülő legelő, továbbá a Pápai ér, valamint az Apátfalvára vezető út által határolt terület, amely délen az apátfalvi, nyugaton pedig a makói határig terjed.
Dinnyeföldek: A falu északkeleti oldalán fekvő, a Királyhegyesi érig terjedő terület, amelyen régebben – a faluhoz való közelsége miatt – főleg dinnyét és más kertészeti növényeket, zöldséget termeltek.
Járandó(k): A falu keleti oldalán az ér kanyarulata és a Rác út által határolt terület. Még a múlt században a legelő egy részének feltörése által nyert szántóföld, amelyből minden csalid legelőrésze, illetve birtoka aranyában részesedett.
Temető mögötti terület: A temetőtől délre az érig, illetve az apátfalvi határig terjedő terület.
Kispusztai járandó: A volt Blaskovich-birtok déli határán vezető Rác úttól délre az apátfalvi és magyarcsanádi határig terjedő földsáv, amelyet régebben főleg legelőnek használtak.
Kispusztai földek: A régi kispusztai legelő, amelyet már korábban feltörtek.
Semlyék: A Rác úton Csanádpalota felé haladva a Kispusztai földek után az ún. Semlyék terül el, amely zsombékos legelő. A népnyelv “Semmilyék”-nek nevezte, mert ott semmi sem termett.
Kapott földek: Az 1923-as Nagyatádi-féle földreform során a volt Blaskovich-birtok legtávolabbi részéből néhány királyhegyesi szegény család részére juttatott földek. Az 1930-as években 5-6 fasorból álló erdősáv választotta el a Blaskovich-birtoktól.
Csanádi ugar: Magyarcsanád határának északi, a Királyhegyesi kispuszta nevű határrésszel érintkező területe, amelyen sok királyhegyesi család rendelkezett földterülettel. Hivatalosan e terület a Királyhegyesi ugar, mert korábban a királyhegyesi pusztához tartozott. A királyhegyesiek számára azonban a Csanádi ugar.