• 1844 – Vállalkozó szellemű 60 apátfalvi és környékbeli család községalapító letelepülése 1844-ben kezdődött. Ekkor építették fel kis házaikat, s vetették meg az új telepes kertészközség alapját. A telepes családok házaik építését 1845-ben fejezték be. A felépített dohánypajtát iskolának is használták. A községi önkormányzatnak az iskola fenntartásáról és tanító felfogadásáról, fizetéséről gondoskodnia kellett. A falu első képzett tanítója a lengyel származású Szpák János volt, aki 1846-ban, 24 éves korában került Királyhegyesre, s ekkor kezdte tanítói munkáját. Szpák János nemcsak tanító, hanem harangozó, kántor és jegyző is volt egyszemélyben.
• 1873 – A község új iskolát építtetett tanítói lakással együtt.
• 1945 után – A községben egy iskola volt. A tanítók, részben mint katonák, távol voltak, részben az akkori zavaros időben elmenekültek a front elől. A tanítást hiányos nevelőtestülettel kezdték. Az 1944/45-ös tanévben 145 gyerek járt iskolába. A nevelőtestület 3 tagú volt. A háború utáni nehéz időkben a tanulókat a mezőgazdasági munkákra nagyon igénybe vették a szülők. Szükség volt munkájukra, hiszen alig találtunk olyan családot, ahonnan a családfő, vagy más munkaképes családtag nem volt távol a háborúban. A szülők nagy része akkor még nem látta a tanulás fontosságát, sem azt, hogy a tanulási lehetőség nyitva áll a szegény sorsú parasztgyerekek előtt is.
• Az iskola nem volt önálló. A csanádpalotai anyaiskola fiókjaként működött. Szakmai felügyeletét a csanádpalotai igazgató látta el. Ugyanez volt a helyzete az akkor még Csanádpalotához tartozó volt Blaskovics – birtok területén működő 1 tanulócsoportos nagylétszámú (80-100) iskolának is.
• A királyhegyesi iskola nevelői, élükön Énekes Károly igazgatóval, igen nagy nehézségek között végezték oktató-nevelő munkájukat. Az 1948-ban bekövetkezett államosítás alkalmával vált az iskola önállóvá.
• Az 1950-es tanácsválasztások idején a községhez csatolták a csikóspusztai iskolát. A község nevelői igyekeztek a tanítási munkán kívül bekapcsolódni a község társadalmi és politikai életébe is. Az iskola vezetői – Énekes Károly, Gila Mihály, Rédai László és Neducza Szvetiszláv – egyetértést tudtak megvalósítani a község állami és társadalmi, gazdasági vezetőivel. Az 1950-es években lassan, de folyamatosan fejlődnek az oktatás tárgyi és személyi feltételei. Önálló osztályok nyílnak, előbb az alsó, majd a felsőtagozaton is, és Csikóspusztán is 2 csoportossá fejlődik az iskola. Az 1959/60-as tanévben már 8 tanerő működött az iskolánál, míg 1945-ben csak 3.
• 1960-as évek . Az iskolai oktatás feltételei az 1961/62-es tanévben javultak legjobban. Ekkor ugyanis az iskola teljesen osztottá vált. A nevelők létszáma 11, a tanulók létszáma pedig 175 volt. 1962-ben körzetesítették a csikóspusztai iskolát, s ettől az időtől községbe jár be a felsőtagozat.
• Az 1963/64-es tanévben az apátfalvi külső tanyai tagiskolával bővül az iskolai körzet. Tárgyi feltételek tekintetében nagy előrelépést jelentett az 1961. Januárjában átadott modern, két tantermes nevelői lakással épült iskola. A község lakosságának iskolázottsági szintje javult.

Napjainkban – A faluban sok az idős ember. A mezőgazdaság nem biztosítja a megélhetést. A fiatalok beköltöznek a városba, abban reménykedve, hogy sikerül munkahelyet találniuk. Így a tanulói létszám is csökken. Lehetőségeinkhez mérten felkészítjük a gyerekeket tanulmányi versenyekre, a községben kulturális programokat rendezünk, szakköröket szervezünk. Bejáró tanulóink is vannak, akik régi iskolájukban tanulási nehézségekkel küzdöttek. Itt a kis létszámú osztályok nyújtotta lehetőséget kihasználva több időnk van foglalkozni velük, több figyelmet fordítunk rájuk.

• 2005. szeptember 1-től – A makói Belvárosi Általános Iskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Logopédiai Intézet tagintézményeként működik.
• 2007. szeptember 1-től – A Berlvárosi, a Kertvárosi és az Almási intézmények összevonsából létrejött Makói Általános Iskola Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Logopédiai Intézet tagintézményeként működik.