Királyhegyes, Csongrád megyei kisközség, Makótól 17 km-re, északkeletre helyezkedik el, közel a román határhoz. Mindössze 680 lelket számláló kistelepülés. Nevét a hivatalos feljegyzések már Zsigmond király korában említik. Az alföldi falu mai története 1844-ben kezdődött, amikor a Makó, Apátfalva és Csanádpalota között elterülő pusztára - amely kincstári birtok volt - 60 apátfalvi és Békés megyei zsellércsaládot telepítettek, akik dohánytermesztéssel foglalkoztak. Eredetét tekintve tehát, Királyhegyes telepes falu. Bár története során többször elpusztult, Királyhegyes valamiképpen mindig újjáépült, újjátelepítették. Ennek oka nemcsak a jó termőföld adottsága, hanem az is, hogy az emberek tudnak is bánni vele. A mezőgazdaságban termesztett növények között kiemelkedik a vörös hagyma, a fokhagyma, búza, kukorica, árpa. A település külterületének élővilága gazdag apróvadakban – fácán, vadkacsa, őz – így több társaság is kínál vadászati lehetőséget az idelátogató vendégeknek. A község központjában néhány tekintélyes XIX. századi ház található. 1902 –ben a főtéren álló neogótikus stílusú római katolikus templom, és az általános iskola, 1926-ban pedig a községháza, az orvosi rendelő és a plébániahivatal épült fel. Az 1950-es években gazdagodott a község a Művelődési Házzal, 1970-es években az óvoda és könyvtár épülete készült el.
|